Az idei évre izgalmas, egyben nehéz színeket választottak divatszínnek. Lássuk mit is kezd egy kezdő táskatervező az év színével. Egy őszinte beszélgetés Skodák Mónival a Monimi Art születéséről.
Cuki: - Mióta foglalkozol táskákkal, és mi vitt rá, hogy éppen ezt csináld?
Móni: - Másfél éve kezdtem csak táskákat varrni, de előtte sok mindent kipróbáltam már. 15 évig gyerekruhákat terveztem és értékesítettem. Két diplomám is van, az utóbbi időben könyvelőként dolgoztam, de nem éreztem jól magam. Barátnőm biztatott, hogy találjam ki, mit az, amit csinálni akarok, mert soha sem késő váltani, 45 évesen is lehet új dolgokba fogni. Olyan valamit kerestem, ami örömömre szolgál, amit szeretek. Rögtön tudtam a választ. Mindig is az foglalkoztatott, hogy mikor jutok oda, hogy szabhatok, varrhatok. „Miért nem csinálsz táskákat?” - kérdezte. „Arra mindenkinek szüksége van.” A textilt könnyen meg lehet formázni, alakítani. Ebbe aztán beledolgoztam magam.
Cuki: - Ezek szerint nem egy múló szenvedélyről van szó.
Móni: - Biztosan nem. Nem szeretnék mással foglalkozni, én már csak táskákat fogok varrni. Olyan rövid az élet. Azt szeretném csinálni, ami kedvemre van, nem pedig egy verkliben őrlődni. Szerencsére van egy társam, a férjem, aki támogat. Nélküle nem sikerült volna váltanom. Sokat segített az induláskor, hogy biztos érzelmi hátteret tudhattam magam mögött, így szinte nulláról fel tudtam építeni ezt a vállalkozást. És mások is rengeteget segítettek. Mindenki, akit csak ismerek. Így biztosra mentem.
Móni: - Másfél éve kezdtem csak táskákat varrni, de előtte sok mindent kipróbáltam már. 15 évig gyerekruhákat terveztem és értékesítettem. Két diplomám is van, az utóbbi időben könyvelőként dolgoztam, de nem éreztem jól magam. Barátnőm biztatott, hogy találjam ki, mit az, amit csinálni akarok, mert soha sem késő váltani, 45 évesen is lehet új dolgokba fogni. Olyan valamit kerestem, ami örömömre szolgál, amit szeretek. Rögtön tudtam a választ. Mindig is az foglalkoztatott, hogy mikor jutok oda, hogy szabhatok, varrhatok. „Miért nem csinálsz táskákat?” - kérdezte. „Arra mindenkinek szüksége van.” A textilt könnyen meg lehet formázni, alakítani. Ebbe aztán beledolgoztam magam.
Cuki: - Ezek szerint nem egy múló szenvedélyről van szó.
Móni: - Biztosan nem. Nem szeretnék mással foglalkozni, én már csak táskákat fogok varrni. Olyan rövid az élet. Azt szeretném csinálni, ami kedvemre van, nem pedig egy verkliben őrlődni. Szerencsére van egy társam, a férjem, aki támogat. Nélküle nem sikerült volna váltanom. Sokat segített az induláskor, hogy biztos érzelmi hátteret tudhattam magam mögött, így szinte nulláról fel tudtam építeni ezt a vállalkozást. És mások is rengeteget segítettek. Mindenki, akit csak ismerek. Így biztosra mentem.
Cuki: - Hogyan fogadták a táskákat?
Móni: - Nagyon pozitívan. Rengeteg köszönő levelet kapok, sőt még néha ajándékokat is. Mindig azon vagyok, hogy aki hordja a táskát, az örüljön neki, és pont olyanra készítsem el, ahogyan azt elképzelte. Egyszer egy vásárlóm azt mondta, hogy nem tudja megfogalmazni pontosan, de mintha valami energia áradna a táskából, szinte lelke van. Főként, ha tudom, hogy kinek készítem, mindig arra gondolok, hogy ezt majd ő fogja hordani, esetleg megdicsérik, majd ha megy a munkába. Ha elkészült, akkor mindig teszek egy „próbakört” a lakásban vele, hogy milyen lett. Igen, azt hiszem az érzéseimből is belevarrok egy kis darabot. Szeretem az embereket, és úgy gondolom, hogy ezt ők is érzik. Örülök, hogy figyelmet fordítanak arra, hogy mit alkotok. A 21. században, ahol már minden gépesített, az érzelmek értéket teremtenek. Vannak, akik erre fogékonyabbak, azt hiszem, hogy ilyen embereket gyűjtök magam köré.
Móni: - Nagyon pozitívan. Rengeteg köszönő levelet kapok, sőt még néha ajándékokat is. Mindig azon vagyok, hogy aki hordja a táskát, az örüljön neki, és pont olyanra készítsem el, ahogyan azt elképzelte. Egyszer egy vásárlóm azt mondta, hogy nem tudja megfogalmazni pontosan, de mintha valami energia áradna a táskából, szinte lelke van. Főként, ha tudom, hogy kinek készítem, mindig arra gondolok, hogy ezt majd ő fogja hordani, esetleg megdicsérik, majd ha megy a munkába. Ha elkészült, akkor mindig teszek egy „próbakört” a lakásban vele, hogy milyen lett. Igen, azt hiszem az érzéseimből is belevarrok egy kis darabot. Szeretem az embereket, és úgy gondolom, hogy ezt ők is érzik. Örülök, hogy figyelmet fordítanak arra, hogy mit alkotok. A 21. században, ahol már minden gépesített, az érzelmek értéket teremtenek. Vannak, akik erre fogékonyabbak, azt hiszem, hogy ilyen embereket gyűjtök magam köré.
Cuki: - Rózsakvarc és derűs kék. Mi jut róla eszedbe?
Móni: - 2016 divatszínei. A rózsakvarc halványrózsaszín árnyalata és a derűs kék számomra egyértelműen a tavaszi égbolt színei. Gyerekkoromban sokat kémleltem az eget, néztem, ahogyan a felhőkből különféle alakzatok rajzolódnak ki, majd tűnnek el egy perc alatt. Egész meséket kerekítettem a felhőkből kialakuló figurákból. Voltak ott sárkányok és hercegek, királylányok és paloták… a képzeletnek nincs határa. Reggel, amikor kel a nap és már egészen fenn van, olyan halvány rózsaszínűek a felhők, mint a rózsakvarc kövek. És egy tavaszi délelőttön, amikor egyetlen felhő sincs az égen, ilyen derűs kék az egész égbolt, amerre csak nézel.
Cuki: - A Monimi Art ötlete is innen jött?
Móni: - Végül is igen. Szerettem volna ezt a könnyed hangulatot megörökíteni ezen a táskán, és hogy az első Monimi Art az idei 2016-os év színeit foglalja magába. Amikor a Swarovski kristályokat varrtam fel rá, úgy villant a szemembe a fényük, mint amikor a tűző napba nézel hirtelen. A nemez virágok puha árnyalata, a kézzel felvarrt gyöngyök és a kövek, az apró hímzések, mind a tavaszi mezők gazdagságát, változatosságát idézik. A táska másik részén a crazy-quilting technikával készült részlet a szántóföldek és az őket elválasztó utak szabályosságát jelenti számomra. Mintha szárnyad nőne, és elsuhannál a táj felett. Ha lenézel, érzed a szabadságot, a természet szépségét, hogy milyen szép ez a világ!
Móni: - 2016 divatszínei. A rózsakvarc halványrózsaszín árnyalata és a derűs kék számomra egyértelműen a tavaszi égbolt színei. Gyerekkoromban sokat kémleltem az eget, néztem, ahogyan a felhőkből különféle alakzatok rajzolódnak ki, majd tűnnek el egy perc alatt. Egész meséket kerekítettem a felhőkből kialakuló figurákból. Voltak ott sárkányok és hercegek, királylányok és paloták… a képzeletnek nincs határa. Reggel, amikor kel a nap és már egészen fenn van, olyan halvány rózsaszínűek a felhők, mint a rózsakvarc kövek. És egy tavaszi délelőttön, amikor egyetlen felhő sincs az égen, ilyen derűs kék az egész égbolt, amerre csak nézel.
Cuki: - A Monimi Art ötlete is innen jött?
Móni: - Végül is igen. Szerettem volna ezt a könnyed hangulatot megörökíteni ezen a táskán, és hogy az első Monimi Art az idei 2016-os év színeit foglalja magába. Amikor a Swarovski kristályokat varrtam fel rá, úgy villant a szemembe a fényük, mint amikor a tűző napba nézel hirtelen. A nemez virágok puha árnyalata, a kézzel felvarrt gyöngyök és a kövek, az apró hímzések, mind a tavaszi mezők gazdagságát, változatosságát idézik. A táska másik részén a crazy-quilting technikával készült részlet a szántóföldek és az őket elválasztó utak szabályosságát jelenti számomra. Mintha szárnyad nőne, és elsuhannál a táj felett. Ha lenézel, érzed a szabadságot, a természet szépségét, hogy milyen szép ez a világ!
Cuki: - Jól hallottam, hogy nemezvirágot mondtál?
Móni: - Igen, a nemezelésbe egy éve fogtam bele, és mára a Monimi védjegyévé vált. A nemez nagyszerű, erős és tartós anyag. És ugyanúgy mosható, mint az összes Monimi táska, legfeljebb kicsit formára kell alakítani szárításkor. Sokan odajönnek hozzám, hogy meg lehet-e fogni rajta a virágot? Ilyenkor mindig megrángatom, hogy lássák, nem kell félni tőle. Törékenynek tűnik, pedig nagyon erős. Látnátok, hogy mit nyüstölöm őket készítés közben. Mint ahogy a táskák, a nemez minták is kézzel készülnek, így nincs két egyforma belőle.
Cuki: - Mi lesz, ha az Art gazdára talál?
Móni: - Először is örülni fogok! És remélem az is, aki megveszi. Aztán újat varrok, egy teljesen másmilyent. Az Art és Exclusive modellekből kizárólag egyetlen darab készül, ettől is ilyen különlegesek. Remélem, sokáig és sokfélét csinálhatok még belőlük. A textil mániámat táskákba álmodva.
Móni: - Igen, a nemezelésbe egy éve fogtam bele, és mára a Monimi védjegyévé vált. A nemez nagyszerű, erős és tartós anyag. És ugyanúgy mosható, mint az összes Monimi táska, legfeljebb kicsit formára kell alakítani szárításkor. Sokan odajönnek hozzám, hogy meg lehet-e fogni rajta a virágot? Ilyenkor mindig megrángatom, hogy lássák, nem kell félni tőle. Törékenynek tűnik, pedig nagyon erős. Látnátok, hogy mit nyüstölöm őket készítés közben. Mint ahogy a táskák, a nemez minták is kézzel készülnek, így nincs két egyforma belőle.
Cuki: - Mi lesz, ha az Art gazdára talál?
Móni: - Először is örülni fogok! És remélem az is, aki megveszi. Aztán újat varrok, egy teljesen másmilyent. Az Art és Exclusive modellekből kizárólag egyetlen darab készül, ettől is ilyen különlegesek. Remélem, sokáig és sokfélét csinálhatok még belőlük. A textil mániámat táskákba álmodva.
